A béregyenlőségért folytatott küzdelem több mint fél évszázadra nyúlik vissza. Az út, amely az EU 2023-as bérátláthatósági irányelvéhez vezetett, sokszínű, és különböző régiók különböző időszakokban játszottak benne kulcsszerepet. Nézzük meg, honnan indult a történet, és milyen mérföldköveken keresztül jutottunk el idáig! Az első lépések: Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezménye Az “egyenlő értékű munkáért egyenlő bérezés” mint nemzetközileg elismert alapvető jog gyökerei az ILO 1951-ös, a munkahelyi nemi diszkriminációt elítélő 100. konvenciójáig nyúlnak vissza. Skandinávia: Az egyenlőség úttörői A skandináv országok közül Norvégia volt az első, amely 1959-ben ratifikálta az ILO egyezményét, Dánia 1960-ban követte a példát, míg Svédország 1962-ben. Mindhárom országban az 1970-es évektől kezdve aktívan küzdöttek a béregyenlőségért. Ennek eredményeként ezek az országok ma a világ legkisebb bérkülönbségeivel büszkélkedhetnek. Norvégiában például a nemek közötti bérszakadék mindössze 13%, míg Svédországban is az OECD-átlag alatt marad. Ez a siker részben a szociális párbeszédre és a progresszív társadalmi szemléletre vezethető vissza. Jogi útvesztők az Amerikai Egyesült Államokban Az Egyesült Államokban a béregyenlőség története hivatalosan a Kennedy elnök által 1963-ban aláírt Equal Pay Act-tel kezdődött, amely megkövetelte az azonos munkáért járó egyenlő bérezést. Ezt követően a nők egyenjogúságáról szóló alkotmánymódosítási javaslatot a Kongresszus 1972. március 22-én fogadta el, amely nemtől függetlenül garantálja a törvény szerinti jogok egyenlőségét minden személy számára (a korszak iránt érdeklődőknek ajánlott a Mrs. America című sorozat megtekintése). Évtizedeken át tartó hercehurca után ma sem egyértelmű a jogi helyzet: vezető amerikai alkotmánytudósok szerint az Egyenlő Jogok Kiegészítése 2020-ban teljesítette a ratifikációhoz szükséges követelményeket, és bekerült az alkotmányba. Hivatalosan ugyanakkor a Szövetségi Nyilvántartásban nem került közzétételre az alkotmány 28. módosításaként. A politikai, kulturális és strukturális akadályoknak köszönhetően az USA még mindig komolyan küzd a bérszakadékkal: a Pew Research tanulmánya szerint a nemek közötti bérszakadék 2020-ban 18%-os volt, ami közel azonos a 2000-es értékkel. (Ez a különbség jelentősen eltér a származás és az iskolai végzettség szerint, a dél-amerikai származású és afro-amerikai nők nagyobb szakadékot tapasztalnak, mint fehér és ázsiai-amerikai nőtársaik.) Az Egyesült Királyság és az Equal Pay Act Az 1964-es brit parlamenti választások során a Munkáspárt programja tartalmazta az „egyenlő munkáért egyenlő bér” jogának ígéretét, de megvalósítására még évekig kellett várni. Az 1968-as Ford-gyári varrónők sztrájkja kulcsszerepet játszott a kérdés parlamenti napirendre tűzésében, amit végül az 1970-es Equal Pay Act mondott ki. A törvény 1975. december 29-én lépett hatályba, és azóta több módosítás is történt az EU-s jogszabályokhoz való igazodás érdekében. Az átláthatóságot elősegítő kezdeményezések, például a vállalatok béradatairól szóló éves jelentések, kulcsfontosságú szerepet játszottak a bérszakadék 10% alá csökkentésében. Az EU és a bérátláthatósági irányelv Az 1957-es Római Szerződés az EU alapelveként rögzítette a férfiak és nők egyenlő munkáért egyenlő bérezés elvét. Ezt követően az ENSZ a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló 1979-es egyezménye, az EU 2000-ben elfogadott Alapjogi Chartája kövezték ki az utat a 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvig, ami kimondta, hogy az ugyanazért a munkáért vagy egyenlő értékűnek tekintett munkáért járó díjazás minden vonatkozásában és minden feltételében meg kell szüntetni a nemi alapon történő közvetlen és közvetett megkülönböztetést. Ennek ellenére az EU-ban továbbra is magas (2020-ban 13%-os) volt a nemek közötti bérkülönbség. A bérek és a bérezési rendszerek átláthatóságának, valamint az egyenlő értékű munka fogalmával kapcsolatos jogbiztonságnak a hiánya megnehezíti a diszkrimináció felismerését és bizonyítását, a megkülönböztetés elszenvedői előtt álló eljárási akadályok pedig hátráltatják az egyenlő díjazás elvének érvényesülését. Ezért is vált szükségessé az Európai Bizottság 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégiájának megfogalmazása. A stratégiában megfogalmazott szakpolitikai célkitűzések és intézkedések azt szolgálják, hogy Európa 2025-ig jelentős előrelépést tegyen a nemek közötti egyenlőség megvalósulása felé. A cél egy olyan európai társadalom, ahol nők és férfiak, lányok és fiúk – sokféleségük ellenére – valamennyien szabadon választhatják meg életútjukat, egyenlő esélyt kapnak a boldoguláshoz, és az európai társadalom egyenértékű résztvevői vagy akár vezetői is lehetnek. A stratégia egyik fő elemeként született meg a bértranszparencia irányelve 2023-ban, melynek célja, hogy átláthatóbbá tegye a bérstruktúrákat, és csökkentse a nemek közötti bérszakadékot. Az élenjáró országok, például Belgium, mindössze 1,1%-os bérkülönbséggel példát mutatnak, míg más tagállamokban, például Lettországban, ez az érték továbbra is jelentős, 24,9% körüli. Magyarország: középmezőnyben a nemek közötti bérszakadék Magyarországon a béregyenlőség témája az EU-s csatlakozást követően került a figyelem középpontjába. Az Eurostat adatai szerint hazánkban a nők átlagosan 17-18%-kal keresnek kevesebbet, mint a férfiak, amely a középmezőnybe helyezi Magyarországot az EU tagállamai között. Az EU bérátláthatósági irányelve esélyt adhat arra, hogy a magyar munkaadók is nagyobb hangsúlyt fektessenek a transzparenciára és az egyenlőségre. Mennyire eredményes a bérszakadék csökkentése? A bérszakadék mértéke szoros kapcsolatot mutat azzal, hogy egy ország mennyi ideje és milyen intenzitással foglalkozik a kérdéssel. Míg az olyan országok, mint Belgium és Norvégia, már évtizedek óta kiemelten kezelik a béregyenlőséget, addig más régiókban, például Dél-Koreában, ahol a bérszakadék a legnagyobb (31,2%), az intézkedések viszonylag későn indultak el. Az átláthatóság és a jogszabályok tehát alapvető fontosságúak a béregyenlőség megteremtésében. Források: ITUC (International Trade Union Confederation) Policy Brief – Trade union action to promote equal pay for work of equal value Taylor, B., A Brief History of Women’s Fight for Equal Pay , 2014 Equal Rights Amendment mozgalom oldala Európai Bizottság weboldala , https://commission.europa.eu/strategy-and-policy/policies/justice-and-fundamental-rights/gender-equality/equal-pay/gender-pay-gap-situation-eu_en , szabályozásai Kochhar, R., The enduring grip of the gender pay gap , Pew Research Center, 2023 Photo credit: Cottonbro studio from Pexels